Nos, ha ide nem ír senki, akkor majd én áradozok egy sort az április 19.-i Volt egyszer egy csapat élményemről:) Lehet, h kicsit Thomas központú lesz, nézzétek el kérlek:)
Alig bírtam magammal, ott toporzékoltam a székben:) Nagyon vártam, hogy kezdődjön.
Aztán elkezdődött! Imádom a Nyitányt, az valami fantasztikusan van megcsinálva,
Dörgő taps köszöntötte a karmestert. Aztán feszült csönd, és felhangzottak a kezdőakkordok. (Emlékszem, mikor először láttam, már itt érdeklődve hegyeztem a fülem, és minél több hangot ittam magamba, annál biztosabb voltam benne, hogy MÉGSEM fogok unatkozni ma este. Kicsit balladisztikus, nagyon ír népzenés volt már az eleje is, forrongott, kitörni készült… Izgatottan vártam, mikor robban. Sötét utcakép volt az eleje, akár a West Side Storyban, fiatal srácok futottak össze, köszöntek, egymás tenyerébe csaptak… Látszott hogy valami furcsa szövetség van köztük, és a zene kihangsúlyozta, hogy ez a jelentéktelennek tűnő részlet fontos része lesz a cselekménynek. És amikor a zene már olyan súlyos volt, és feszült, akkor robbant. Csillogó ír táncdallam kerekedett belőle, amit fergeteges koreográfiával fokoztak tovább. Már az első jelenet katarzis élmény volt számomra, akkor mi lesz majd később???) :) De most már így 5x-re tudtam mire számíthatok. Bejött John, (Nagy Sanyi) bejött Daniel,(Sándor Dávid) bejött Göndör...(Nagy Lóri) De hol van THOMAS??? Engem leginkább ő foglalkozott.
Bejött aztán Thomas (Serbán Attila) is:) Kis picike nagyhajú szemüveges. Nos igen, Barát Attila és Feke Pál után kicsit furcsa volt megszokni:) Thomasthomasthomas!! Ittvan:D Úgy örültem neki! Őt néztem folyamatosan! Nem tehetek róla. Thomas az én legeslegkedvencebb figurám:) Hát valami félelmetes volt:) O'Donell atya: ˝Thomas Malloy˝ Előlép Thomas, nagy arccal, aztán: ˝Két dologra kell nagyon ügyelned. Az egyik a szemüveged, hogy mindig biztonságosan a füledhez legyen ragasztva...˝ Megszeppenten a fejéhez kap, kotorászni kezd nagy barna hajában - Itt van atyám.. Itt van...:D ˝A másik a fejed! Mert azt is hajlamos vagy elveszíteni˝ Na itt már megfeszítette az arcát, nagy komolyan, aztán visszalépett a helyére:) Amúgy Thomas nagyon ragaszkodó ember volt. Mindenkinek a nyakába mászott, mindenkit ölelgetett, öröm volt nézni, mennyi szeretet van a szívében váháháhááá:D Nagyon aranyos volt, mindenkinél kisebb legalább fél fejjel:D POlyák Lillának le kellett hajolnia, úgy beszélt a fülébe, mint egy kisfiúnak:D Egy durcás kisfiúnak:P ˝Mi van? Hogy te végeztél velem? Nagyon keménynek akarsz látsani Thomas! Pedig emlékeim szerint nem is vagy annyira˝ Na itt elborult az agya, elsápadt a haragtól, azt látni kell, egy pillnat alatt kiszaladt a szín az arcából! És nekiugrott a csajnak, alig bírták visszafogni! Borzasztóan fanatikus volt. Tulajdonképpen em is tudom, kiről beszélek, Thomasról vagy Serbánról.. DE végülis mindegy, mert a kettő tegnap egy és ugyanaz volt:) Első pillantásra tök olyan, minthogyha egy picike kis törékeny emberke lenne, átérni a kezeddel,de rohadtul bebizonyította, hogy mekkora állóképessége van! Ahogy táncolt, látszott hogy a vérében van minden mozdulat! Huuuh!!:) DE télleg olyan aranyos volt, hogy minxdenkinek a nyakába ugrott, aztán arra gondoltam, hogy egy felvonás múlva pisztollyal hadonászva fog símaszkban rambózni az utcán... Jajistenem. Aztán döntőjelenetben, mikor az atya hozzászólt, h ˝...ne csak épp simogasd, menj rá! Ki ne hagyd, ne habozz odatenni a lábad!˝Akkor ránézett, és ˝Rendben, oké atyám, oké˝ és a következő pillanatban úúúúgy becsúszott, hogy zsuuuuuupsz!!! Aztán ahogy őrjöngött, amikor sárgalapot kapott!!! ˝SEMMISE vOLT! ÉN CSAK A LABDÁT RÚGTAM! JÁTSSZA MAGÁt, ELESETT! NEM IS BÁNTOTTAM... AJJ, MILYEN GÁZ EZ A SZÍNHÁZ!!!˝ Tombolt, őrjöngött habzott a szája... Aztán bemutatott a bírónak, Nagy Lóri meg majdnem letörte szegénynek az ujját:)
Aztán ismétcsak azon esett le az állam, ahogy MEGKOREOGRAFÁLTAK EGY FOCIMECCSET!!! Szerintem a szám is tátva volt, de a szemem háromszor akkorára nyitottam, mint ami a rendeltetése lenne… Kapkodtam a levegőt. Vannak erre szavak? Nincsenek. Jó Ég! Tihanyi Ákos, Szirtes Tamás… Fergeteges munkát végeztek! Láttam, kinél van a labda, a cselek, a dekázások, meg az egyéb turpisságokat szteppelve oldották meg, most vettem észre a két műfajnak mennyi köze van egymáshoz… És végül a Csapat (ami szerintem a fiúszereplők összetartását, egymáshoz tartozását jelképezte) nyert!!!
Aztán a bulijelenetben mikor Thomas be volt rúgva:D Kicsit leitta magát, de hát oda se neki, csak úgy lötyögöt az üvegéből a pia:) De milyen rondán beszélt ... Amikor leszidta az atya, olyan kétségbeesett fejet vágott, zihált nyöszörögve, mintn egy kisgyerek.. Bezzeg amikor az Ügyről beszélt.. Átszellemült az arca és olyan áhítat csillogott a szemében, hogy a 4. sorban is vakított...:) Egysszer kijött belőle az emberi érzelem, mikor Bernadette sírt, hogy ˝Grégori ezt nem akarná! Ő nem akart soha bántani senkit, csak szeretni akart, ENGEM szeretni!!˝ Akkor egy pillanatra megállt, leeresztette a pisztolyt, és megpaskolta a csaj fejét... Igenis ragaszkodok ahhoz, h Thomas nem egy elvakult terrorita volt!! Legalább volt valami amiben hitt...
Göndör halálával meglazul a Csapatszövetség így, hogy az egyik tag meghalt. A felvonás a temetésével végződik… Ami mellesleg fantasztikusan meg van oldva, a süllyesztőt ötletesen kihasználják a temetésre.
Szünetben zúg a fejem, kicsit könnyes a szemem sarka, alig várom, hogy folytatódjon. No lám, igen, az esküvőjelenet is aranyos volt:)
Esküvőn is mindenki lazán ül a padokban a templomban, csak Thomaskönyökölt fel imára kulcsolt kézzel... Látszott, hogy NAGYON komolyan veszi. Talán túlságosan is.. De olyan lelkes volt Thomas, olyan ragaszkodó. Nem értem hogy lőheti térden Danielt... De előtte még ugye ott volt a telefonos jelenet... Mikor elhagyta a szemüvegét, akkor is úgy fujtatott, zihált, remegett nyöszörgött, izzadt, sápadt.. ˝Jézusom! Szemüveged nincs, pisztolyod meg van, gratulálok! Nem gondolod, hogy kicsit veszélyes kombináció...?˝ John próbálta letolni... DE ő annyi hittel és lelkesedéssel, hogy én is azt hittem, hogy az a jó ügy, ha akkor megbökik a hátamat, hogy lépjek be én is, megteszem, kapásból válaszolt...˝Azért a rendőröket még így is felismertem! És az utolsó golyót magamnak tartogattam....˝ Hú a Thomas dalt hogy lenyomta, a velem színházban ülő anyumnak itt szerezte meg az elismerését, mikor az utolsó SO-HA - nál a Ha-t kivágta hatvonalas Cvel... Jahahajjj beleborzongtam!!
John megy is és segít… Igen rosszul teszi. Ugyanis, mikor épp egy szerződést akarnak vele fixálni, hogy beteljesüljön az álma, és nagy csapatban játszhasson, érte mennek a rendőrök. Johnt lecsukják, mert ˝segített egy terroristát˝. Johnnak itt kell szenbesülnie, hogy barátja hogy elaljasult, és az ő fajtája üldözte ki Frankiet és Christine-t is a babájukkal Amerikába.
Mary közben már terhes volt, így John nem lehet ott gyermeke születésénél.
A csapat züllése folyamatosan megy végbe a szemünk előtt. És a széthullás is… Ugyanis Thomas egyszer csak beront Maryék lakásába, jó néhány vele azonos nézetet valló társával, árulással vádolják Danielt, és térden lövik.
Döbbent csönd ült a nézőtéren, senki nem értette, hogy miért kellett…
John t közben kiengedik a börtönből. Vége ugyan az álmainak, hogy focizhat még, a Csapat sem várja már idekint, csak Mary és a kisfia, Patrick.
Viszont megtudja, hogy Thomas keverte bele a börtönbe. És közben nevetve mesél erről a kocsmában…
Nagy Sanyi iszonyatosan jól játszott! Fellobogott a szeme a hirtelen elhatározásától, el akar menni, de Mary érzi a jövőt, és nem akarja elengedni (˝Miért hagynál most újból el? / Miért titkolod, mit tervezel?˝)
De John nem törődik vele, elmegy. Mary már tudja, hogy soha többé nem látja férjét…
Thomas nem félt. Egy pillanatra se. Csak meglepődés suhant át az arcán, de egypillanatra sem ijedt meg. És olyan sátánian kiröhögte... Amúgyis olyan furán nevet, hát most ebben a vérfagyasztó helyzetbehn megrendítő volt... ˝NEked remeg a kezed, John! Tévedtek, akik rádbízták ezt a feladatot˝ ˝Te mit tennél a helyemben? ˝ - kérdezte John, miközben két marokra fogta a fegyvert hogy ne remegjen annyira a keze. THomas felszegte kicsit a fejét, rántott egyet a vállán, és.. ˝Én ha parancsot kapok, hogy lőjek... Akkor én lövök˝ Leeresztete a kezét, és várta a golyót. Végig John szemébe nézett, meg se remegett. Pár pillanatig kelett csak várni, hogy John meghúzza a ravaszt... Felüvöltött, és elvágódott. Tényleg állva halt meg... ˝Inkább állva halok meg, minthogy térden állva éljek!!!˝ Méltóság... Hit és rendíthetetlenség.. Azt hiszem így akartam kifejezni magam de nem biztos. Hajlíthatatlan volt. Még John elszántságának éle is beletört jellemének gyémántkemény gránitdarabjába... Aztán.. Lehet hogy hülye vagyok, de a finálénál, mikor a kisgyerekekkel éneklik hogy ˝Kell, hogy legyen a múltra feloldás! Az Élet nem bűn és nem büntetés! Eljő a nap, és felnő a gyermek. Még nincs szívében gyűlölködés!... Még nincs szívében gyűlölködés! Ő már szebb és jobb életre vár, bárhol jár! Szívünkben él, hogy más lesz a holnap! Békét hoz el, s nem új háborút! Százféle nép együtt kell, hogy éljen! Nincs más emény és nincs más út! Nincs más esély s nincs más út..˝ Akkor még akkor is arra gondoltam, hogy milyen kár, hogy Thomas ezt nem élte meg. DE neki meg kellett halnia.. Ezért harcolt, de lehetetlen volt, hogy megélje a győzelmet. Ő nem illett ebbe a világba. Ő volt a harc, a háború, a küzdelem, a békében nem volt helye. Olyan violt mintha kitaszítottként ott állt volna a szín szélén, és mellén összefont karral komolyan figyelte volna, hogy születik a béke.. Igen igen nem vagyok tökkomplett.:9 Reakciómat illetően Hát szóval Thomasról röviden ennyit.. Istenem de megnézném még 20x:) Nagy Lóri.. Hát Ömbölit jobban szeretem, de Lóri se rossz, oké?:) Bernadette nek maradjon csak Vágó Zsuzsi, őt nagyon szeretem:) Arany Tomi meg Polyák Lilla viszont aranyos volt:) Sándor Dávid meg.. Hát őt is nagyon imádom! Borzasztó jól játszik:) Mondjuk Daniel is egy hálás szerep, de akkoris:)
Mikor lemegy a függöny, egy másodpercig csend… Aztán dörög a taps, zúg… Hujjogások és bravózások mindenhonnan. Legszívesebben felállva tapsolnék, annyira megragadott ez a darab. Katarzisélménnyel kezdődött, és úgy is fejeződik be: Nem bírok szabadulni a hatása alól, és mindenkinek csak ajánlani tudom, nézze meg a darabot, mert meg KELL élni, látni kell, hallani kell… És akkor megérted a mondanivalóját is! Csak ajánlani tudom! Fiúnak is! Hiszen a fociról is szól, és mégse arról… Ez egy jelkép, az összetartás jelképe. Fergeteges szereposztás, gyönyörű dallamvilág, elgondolkodtató történet, monumentális díszlet, szép dalszövegek, leírhatatlan koreográfia és elmondhatatlan látvány világ! Nálam 10 csillagból 11et kapott! Nézzétek meg!
És egyszer volt, hol nem volt…
Volt egyszer egy csapat…:)
Huh, bocsánat a hosszanti áradozásért:) De remélem, minimum kedvet csináltam!
__________________
˝Angel, én hallak, én hallak, és látlak.. És Ez lesz a Film, és Ez lesz a Dal...!˝
Azt hiszem, senkit nem lep meg, hogy ezt a darabot választottam... Legalábbis elsőnek... =P
Igazából nem tudom, hol is kezdjem... Megpróbálom az elején... =)
Előadás előtt pár perccel még hatalmas hangzavar. Már majdnem mindenki megérkezett és elfoglalta a helyét. Én izgatottan vártam. Aztán félhomály. És jön a karmester. A zsivaj hirtelen elült, felváltotta azt a tapsolás, amit a karmester - és Vele együtt a zenekar - kapott. Aztán síri csend. Az a titokzatos fajta. Aztán, mintha a szél fújna. Olyan hangot hall az ember. Közben a színpadot elárasztják füsttel. Egyre kísértetiesebb az egész. Megszólal a zene is. A nyitány, a Prológus. Kicsit túlvilági, kicsit titokzatos a dallamvilága. Legalábbis bennem ezt az érzetet keltette. Aztán beúsznak a fények is a színpadra. Láthatóvá válik a díszlet, és kirajzolódik pár emberalak is. Valaki vergődik középen. És körülveszi néhány síron túli figura. Hatan vannak. Az arcuk alapszíne hófehér. A hajuk is szinte már az. Fekete ruhában. Hat férfi és hat nő. Az alakjukból és a mozgásukból ítélve. De egyébként nincs jelentősége. Rugdalják a középen fekvő embert. Ettől a vergődése. Közben a semmiből egy férfihang szólal meg. A vergődő embert faggatja. Mint egy kihallgatás. Megtudjuk a párbeszédből, hogy Ő maga Luigi Lucheni, Elisabeth gyilkosa. Az is kiderül, hogy a túlvilági életet látjuk. Kicsit hátborzongató. Igen, Luchenit a halála után faggatják. Elmondja, Ő csupán szívességet tett a császárnénak, aki akkor, a gyilkosság történtekor, már régen elvágyott az élők közül, és hogy úgyis a Halál jegyese volt. Közben megidézi a Habsburg birodalom letűnt világát, a címszereplő hozzátartozóit. Mindenki arról énekel, mit jelentett Nekik Elisabeth. Aztán hirtelen csönd, és Lucheni bemutat egy újabb alakot. A díszlet felső részéből, a bizonyos Haláltoronyból, egy újabb túlvilági alak lép elő. A megjelenése méltóságteljes, kicsit talán csábító is. Közben ezzel párhuzamosan az emberben rémisztő érzetet kelt. Érzi, ha Ő megjelenik, az az Élet végét jelenti. Igen, Ő a Halál. Ő az, aki Luchenit megbízta azzal, hogy segítse át Elisabeth-et az Ő Világába, hogy ott egymáséi lehessenek aztán. Elmondja, hogy őszintén beleszeretett Elisabeth-be, majd kimegy. Közben odaad Lucheninek egy tőrt, a Haláltáncosoknak - a hat férfinek és hat nőnek - pedig egy egyszerű, fehér ruhát. Majd újra párbeszéd. A Bíró nem hisz Neki. Kételkedik a Halálban, a valódi okokat követeli, és a valódi megbízót.
"Bíró: Kik voltak a megbízói?! Lucheni: A Halál! Csak a Halál! Bíró: Az okokat, Lucheni! Az okokat! Lucheni: A szerelem! Un grande amore!"
Majd egy hirtelen váltással Lucheni, hogy bizonyítsa igazát, visszapörgeti az időt egészen 1853-ig. Elisabeth itt még csak 16 éves, szinte még gyerek. És Lucheni mesélni kezd.
Possenhoffenben vagyunk. A Wittelsbach család nyári rezidenciáján. Elisabeth-et látjuk, és Maxot, az édesapját. Max "Egy érdekes esti túrára indul". Valójában egy bordélyházba, de a lényeg nem ez. Az úticélt Elisabeth nem ismeri, és kérleli az apját, vigye magával. Az édesanyja családi összejövetelt szervez, ami alól a kis Sissy nagyon szeretne kibújni. Ha a papája magával viszi az esti kirándulásra, megmenekülhetne. Közben kezdjük a lányt megismerni. Megtudjuk, hogy mérhetetlen szabadságvágya van, nem szeret a középpontban lenni, gyűlöli, ha irányítani akarják, a természetét befolyásolni, Őt korlátozni. Kiderül az is, hogy nagyon művészlelkületű, ezáltal zárkózott is. És nagyon vadóc. A papa nem viszi magával.
A következő kép az ominózus összejövetel. Ludovika, Sissy mamája bejelenti, hogy Heléne, a legidősebb gyermeke, Elisabeth nővére, hozzá fog menni Ferenc Józsefhez, Ausztria császárához. Így állapodott meg Ludovika a nővérével, Zsófiával, aki a császár anyja. Eközben Sissy egy hintán áll és, egy re magasabbra lendíti magát. Végül leesik. Ekkor hirtelen mindenki mozdulatlanná dermed - átcsöppenünk egy másik Világba, egy másik Dimenzióba. Látjuk a Haláltornyot, és abból kilépvén a Halált. Az Ő birodalmában vagyunk. Köznyelvre fordítva: Elisabeth eszméletlen, és halálközeli élménye van. A Haláltáncosok behozzák a lányt, lefektetik, a Halál pedig odamegy Mellé. Megfogja a kezét, közben Sissy magához tér – persze csak ebben a Világban. A valódi síkon a családja mindvégig eszméletlennek látja. Valójában itt Sissy-nek meg kellett volna halnia, azaz a Halálnak magával vinnie. Hiszen Ő csak teszi a dolgát, "viszem azt, ki engem illet". Csakhogy, amint megpillantja a lányt, azonnal beleszeret, Elisabeth is rajongva figyeli Őt. És épp emiatt, mert beleszeretett a lányba, mégse viszi magával. Kivételt tesz, és visszaengedi az élők közé. Magához tér. Nyomatékosítja a családjában – és a nézőkben egyaránt -, hogy az Ő lelkét hagyni kell, hadd szárnyaljon, nem szabad korlátozni, máskülönben meghalna.
Újabb színváltás - Bécsben vagyunk. egy irodaszerű helyiséget látunk, emberekkel. Lucheni bemutatja Őket nekünk. Ferenc Józsefet látjuk kihallgatótermében, az anyja, Zsófia, és udvaroncai, segédjei társaságában. Azt látjuk, hogy valójában nem is az ifjú császár kormányoz. Vasakaratú anyja hozza meg a döntéseket a háttérben, Ferenc József csak, úgymond, nyilvánosságra hozza azokat, akár fontos politikai lépésekről legyen szó, akár emberélet legyen a tét.
Miután megismerkedtünk mindkét családdal, gyors helyszínváltozással eljutunk Bad Ischl-be, a császári család kedvenc fürdővárosába. Elérkezett az idő, hogy Ferenc József megkérje Heléne kezét. Az eredeti tervek szerint Helénét a szülei kísérték volna el, otthon hagyva a kis Sissy-t. De Max kibújt a bájolgás alól, így Elisabeth lett végül a harmadik képviselő a Wittelsbach családból. Ferenc Józsefnek az első pillanatban feltűnik a lány elevensége és tisztasága, azonnal beleszeret, Elisabeth-nek sem közömbös a császár. Az uralkodó, életében először, ellentmond édesanyjának, és Heléne helyett Elisabeth-et választja jövendőbelijéül. Miután kettesben maradnak, a császár figyelmezteti Sissy-t, hogy egy császár szörnyen elfoglalt ember, nem tud a szerelmével annyit törődni, mint amennyit az igényelne, amennyit egyáltalán Ő maga szeretne Vele törődni. Erre a lány csak annyit válaszol, hogy Őt nem érdekli, hogy császár-e Ferenc József, vagy sem, nem azért szereti, ami, hanem azért, aki.
Gyors díszletcsere, és újra Bécsben vagyunk, az Augusztinusz-templomban. Elisabeth és Ferenc József esküvőjén. A vendégek érezhetően nem sok jót jósolnak a készülő frigynek. Az esküvő végén a Halál is tiszteletét teszi egy vészjósló kacajjal.
Az esküvő utáni bálon a meghívottak kisebb csoportokba verődnek, és latolgatják az újdonsült párocska jövőjét. A többségnek nem tetszik az, hogy Erzsébet ennyire fiatal, nem bíznak abban, hogy jó hatással lesz Ferenc Józsefre, az államügyeket illetően és magánéletileg egyaránt.
Egy gyors keringő után megjelenik a Halál az esküvőn. Az emberek ledermednek, Ő pedig közli Sissy-vel, hogy a most kötött házassága csupán a látszat. Hiszen akármennyire is szereti, vagy szeretni fogja a későbbiekben is Ferenc Józsefet, a császárnék sorsa nem az Ő szabadsághoz szokott lelkének való, és vágyni fog még a Halál után. Aztán elmegy.
Elisabeth és Ferenc József bezárkóznak közös hálószobájukba.
Másnap reggel van, a laxenburgi hálószobában. Zsófia a komornákkal felébresztteti Sissy-t, hogy számon kérje Rajta, miért maradt el a nászéjszaka, valamint azonnal uralkodni próbál Felette, irányítani, ugyanúgy dróton rángatni, mint ahogy a fiával teszi. Sissy a férjét hívja segítségül, a férfi azonban most nem mond ellent az anyjának. Azt mondja, szíve szerint segítene Rajta, de logikusan gondolkodva az anyjának ad igazat. Elisabeth becsapva érzi magát. Cserben hagyta a férje, az egyetlen ember, akire támaszkodhat abban a vadidegen Burgban, a vadidegen, számító, keménykezű emberek között.
Jelenetváltás, Lucheni picit előrepörgeti az időt. Időközben a császári párnak két gyermeke is születik, azonban egyik sem fiú. Márpedig Zsófiának fiú unokára van szüksége, hogy bebiztosítsa a trónutódlás igen kínos kérdését. Elisabeth-nek nem elég, hogy egyedül érzi magát, még a gyermekei nyújtotta örömöket sem tapasztalhatja meg igazán, hiszen a kicsik neveltetését Zsófia intézi, a szakképzett nevelőnők mellett a gyermekek édesanyjának már nem jut hely. Közben Ferenc József politikailag komoly fordulóponthoz érkezett - a Birodalom számára folyton problémát jelentő Magyarországra készül látogatást tenni. Sissy-t kéri, menjen Vele, hátha a magyarok iránt érzett szimpátiája, és természetes szépsége, bája jobb belátásra, jobb benyomásra bírja a magyarokat. A nő azonban itt már kisebbfajta ultimátumot ad férjének, mondván, ha a gyermekeit is viheti magával, akkor elmegy Vele, máskülönben nem. Ferenc József beleegyezik.
Debrecen. Az idősebbik lány, aki nevét a nagyanyjáról kapta (Zsófia), beteg. Nem tudnak már a kicsin segíteni, így megjelenik a Halál, magával viszi a gyermeket. Kiderül, ez egyfajta figyelmeztetés volt a Halál részéről Elisabeth irányába, és hívja a nőt, mondván, így nem fog többet szenvedni. De Elisabeth nem megy. Jelen pillanatban mélységes gyűlöletet érez a Halál iránt kislánya elvesztése miatt.
Utána egy bécsi kávéházban találjuk magunkat. A vendégek egyfajta Világvégéről társalognak, szerintük a császár rossz irányba tesz politikai lépéseket. Megtudjuk azt is, hogy időközben megszületett végre a várvavárt trónörökös, Rudolf.
Elisabeth hálószobája, Ő maga ír valamit. Ferenc József az ajtó külső oldalán, és kérleli feleségét, engedje be, hogy Vele tölthesse az éjszakát. Sissy kérlelhetetlen, végül a férfi kezébe nyomja azt a papírt, amit korábban írt. Ez már egy valós ultimátum, miszerint saját maga akarja nevelni a gyermekeit, és Ferenc Józsefet válaszút elé állítja: vagy Ő, vagy Zsófia. Majd elküldi. Elisabeth bezárja a férfi után az ajtót, majd a szobában megjelenik a Halál. Sissy lelkileg kimerülve, kihasználja hát az alkalmat, hátha most Vele megy. De a nő kérlelhetetlen, most nyerésben érzi magát, most nem mehet. Elküldi a Halált.
A bécsi piactéren az emberek háborognak, hogy nincsen tej. Lucheni elmondja Nekik, hogy Sissy viszi el az összes tejet a különböző szépségkúráihoz. Ez zűrzavart kelt a népben.
A következő kép pont egy ilyen szépítő fürdő, tejjel. A komornák sürögnek-forognak. Aztán megjelenik Ferenc József, elküldi a nőket. Elisabeth-tel akar beszélni. Elmondja, hogy döntött az ultimátummal kapcsolatban, most másodjára is ellentmondott az anyjának, átadva ezzel Neki a gyerekek nevelési jogkörét. Ezzel zárul az első felvonás, a zárókép azt láttatja velünk, hogy Elisabeth most erősebb, mint valaha, most végre igazán a maga ura, a Halál és Ferenc József pedig verseng a kegyeiért.
Szünet.
A második felvonást Lucheni nyitja. Buda, a Mátyás-templom előtt. 1867. A kiegyezés. Míg folyik a templomban a koronázás, kint az utcán Lucheni császári kegytárgyakat árul a népnek. Mikor az uralkodópár kijön a templomból, a magyarok Erzsébetet éltetik, akinek a legnagyobb részben köszönhetik ezt a politikai eseményt.
A kis Rudolf hálószobájában retteg, egyedül, és közben az édesanyja után vágyódik. Erzsébet elhanyagolja gyermekét, holott Ő maga vívta ki a neveltetést. Megjelenik a Halál, barátként, amolyan pótszülőként is, közeledik a kicsihez. Elmondja Neki, hogy ne féljen, Ő a barátja, és ha kell, hívhatja bármikor. Aztán elmegy.
Utána egy idegklinikát látunk, Sissy ide tesz látogatást. Az egyik ápolt Neki akar rontani, a nő Elisabeth-nek hiszi magát. Elisabeth-ből azt az érzetet váltja ki, hogy annak a betegnek nincsen semmi gondja, nem tudja, hol van, miért van, bizonyos szemszögből teljesen boldog. Közben azt is sugallja, hogy az örökös harccal Ő maga is egyre közelebb kerül az őrülethez.
A következő képben Zsófia tanácskozik a besúgóival, hogyan lehetne Elisabeth-et eltüntetni, hogy a fia végre megint hallgasson az anyja szavára. Kitalálják, szereznek Ferenc Józsefnek egy prostituáltat.
Grünne gróf elmegy Frau Wolf bordélyházába, és kiválasztja a legszebb lányt. Csak azt nem tudja, hogy a lány szifiliszes - meg is fertőzte vele végül a császárt.
Elisabeth a tornatermében. A komornák próbálják lebeszélni arról, hogy ne tornázzon annyit és fogyókúrázzon ennyire intenzíven egyszerre. Rosszul lesz, összeesik, hívják az orvost. A Halál jelenik meg az orvos személyében. Közli Elisabeth-tel, hogy Ferenc József Őt továbbfertőzte, és felajánl a nőnek egy utolsó lehetőséget, miszerint menjen Vele. De a nő hajthatatlan még mindig, most újabb erőt érez magában az önmegvalósításra. Halált.
Ferenc József megjelenik az anyjánál, és közli Vele, hogy nem ártsa bele magát mostantól kezdve a házasságába, mert Ő akkor is Elisabeth-et szereti. És otthagyja. Zsófia magába roskad, áldozatnak érzi magát. A háttérben megjelenik a Halál – együtt mennek ki a színpadról... Itt megsirattam Őt is, akármilyen kegyetlen is volt.
Elisabeth egyre kevesebb időt tölt otthon, férjével csak néhány levélben tartja a kapcsolatot. Ferenc József ezt nehezen viseli. Közben azt is látjuk, ahogy telik az idő, elszáll Sissy fölött is, látjuk, mennyire kétségbe van esve, mennyire görcsösen próbálja megőrizni szépségét, fiatalságát.
Rudolf szobája újból. Az immár felnőtt Rudolf ül az ágyán, kezében az a golyó, amin gyerekkorában kapott a Haláltól (ezt kihagytam az előző jelenetüknél). Egyszer csak megpillantja a golyóban, hogy a Halál mögötte ül. Beszélgetni kezdenek, ezzel mintegy kicsit beletaszítva Rudolfot az apja elleni összeesküvésbe és az azt követő tragikus halálába.
A már említett összeesküvés. A magyarok Rudolfot kérik támogatójukul, hogy elszakadhassanak a Monarchiától. A trónörökös beleegyezik, Ferenc József becsapva érzi magát, a fiát pedig a bűntudat gyötri.
Korfun egy kastély erkélye, este. Elisabeth megpróbálja megidézni kedvenc költője, Heinrich Heine szellemét, de helyette az édesapja jelenik meg. Az apja számonkéri kedvenc gyereke jelenlegi életét, hogy Ő régen nem erről álmodozott, ne mondja, hogy ez így most jó Neki. Elisabeth egy darabig próbál mentegetőzni, aztán beismeri, hogy nem erre vágyott, de már késő változtatni.
Kisebb csoport tüntet a fennálló uralkodók, nemesek, és politika ellen, Lucheni egy kicsit előrevetíti a közelgő XX. századot és azok majdani háborúit.
Rudolf ront a tömeg közé, az utolsóként elmenő emberek különböző bántó jelzőkkel illetik a trónörököst. Közben megpróbálja felnyitni az anyja szemét, hogy vegye végre észre, mennyire egyformák Ők ketten a természetüket illetően. Kérleli, járjon közbe Ferenc Józsefnél, és hadd váljon el feleségétől, hiszen csúnyán megromlott a házasságuk. De Elisabeth olyannyira elhidegült a férjétől, hogy még Rudolf érdekében sem hajlandó a császártól szívességet kérni.
Rudolf elméje elborul, végképp elkeseredik. Mayerlingbe menekül szerelmével, Vetsera Máriával, akit nem vehetett feleségül, mert nem hagyták, hogy elváljon. Amolyan tipikus Haláltánc a jelenet, körben a színpadon eltávozott lelkek táncolnak, középen fent pedig a Halál mintegy vezényli a zenét. A végén a lelket elélökik Rudolfot, az megcsókolja - Halálcsók -, Rudolf kezében közben ott a pisztoly, amivel öngyilkosok lettek a szeretőjével. Lövés, Rudolf holtan legurul, a pisztoly a Halál kezében marad.
Vált a szín, a Kapucinusok kriptája Bécsben. A családi temetkezőhely. Rudolf temetése. Elisabeth belátta, hogy óriásit hibázott, amikor nem volt hajlandó feladni az elveit fia érdekében. Magát okolja Rudolf haláláért. Közben megjelenik Zsófia szelleme is, nyomatékosítva Elisabeth-ben saját hibájának következményét. Amikor egyedül marad a kriptában, a Halált hívja, hogy Őt is vigye el. Ekkor azonban a Halál azt mondja, most, ilyen állapotban nem kell Neki a nő. És otthagyja.
Lucheni jön be, kicsit előrevetít megint, hogy Ferenc József és Sissy végképp elhidegültek egymástól.
A császári pár találkoznak. Ferenc József szeretné, ha Sissy végre megállapodna és hazatérne véglegesen. Elisabeth azonban azt mondja, akármilyen erős is lehet közöttük a kapocs, Nekik már nincsen közös jövőjük.
Ferenc Józsefnek rémálma van. Lucheni szemlélteti, hogy a családban mindkét ágról sok az elmebeteg, a tragikus halált halt ember. A császár és a Halál összevesznek Elisabeth-en. A dal végén a Halál odadobja Lucheninek azt a tőrt, amit már az elején a Prológusban is odaadott Neki.
Visszazökkenünk a kezdőképbe, megint a túlvilág. (Szövegkönyv szerint: a Holtak és Álmodozók éjszakai Világa.) A Bíró újra faggatja Luchenit. Ő azt mondja, tulajdonképpen csak azért ölte meg Elisabeth-et, mert olvasta, hogy pont a városban van (Genf). Az eredeti célpont az orléans-i herceg lett volna, aki végül nem jelent ott meg, Lucheni pedig anarchista, Neki csak az számít, hogy kékvér legyen.
Amikor elhangzik a gyilkosság dátuma, megint visszamegyünk az időben - 1898. szeptember 10-e van. Elisabeth jön lefele Sztáray grófnővel a hajóhídról a Genfi tó partján (valós események szerint egyébként a hajóra FELfelé menet történt a merénylet), Lucheni pedig a tőrrel nekiront a nőnek, aki holtan esik össze. A grófnő segítség után kiáltozva kirohan a színpadról, közben bejönnek a Haláltáncosok, eltakarják Elisabeth-et. A Haláltoronyból előlép a Halál, és miközben énekel, Elisabeth, aki egészen mostanáig feketében volt (Rudolf halála után csak feketében járt), abban a fehér ruhában, amit a Halál adott a Haláltáncosoknak még a Prológusban, kiemelkedik a Haláltáncosok gyűrűjéből. A Halál elindul lefele a Toronyból, Elisabeth fölfele, félúton találkoznak, és megcsókolják egymást. Ez a csók összefoglalja Elisabeth egész életét, mindent, tele érzelemmel, érezni, hogy boldogok, végre egymáséi lehetnek, közben párhuzamosan ezzel meg azt látod, vagy érzed legalábbis, hogy ez a csók, hiába az első, az utolsó is egyben. Mert a Halálnak az a dolga, hogy átsegítse az embereket a másik Világba. Ő csak az összekötő kapocs. És tudja, ha átsegíti a nőt, akit szeret, akiért annyit harcolt, azzal el is veszíti, hiszen a Halál a két Világ között létezik. Elisabeth-nek pedig ebben a létben nincs helye. Ahogy együtt eltűnnek a csók után a Haláltoronyban, úgy a Haláltáncosok felakasztják börtönében Luchenit (az Erzsébet elleni merénylet miatt lecsukták és a cellájában, nem sokkal a tett után, felakasztotta magát). A zárókét pedig, hogy lent Lucheni lóg, fent pedig a Haláltoronyból kihajol a Halál, az ominózus fehér ruhával a kezében.
És vége. Körülöttem mindenki tapsol. Én nem. Nem tudok. Nem azért, mert nem tetszett. Hanem pont az ellenkezője. Nagyon tetszett, és még a hatása alatt vagyok. Várom, hogy kijöjjenek még, és folytassák. Mindegy, hogy, csak folytassák. Ki is jönnek. De már nem folytatják. Tapsrend van. Lassan föleszmélek én is, elkezdek tapsolni. És ahogy kezdek magamhoz térni, egyre biztosabban érzem, hogy ma este gyökeresen megváltozott az életem, és hogy ezt a darabot újra és újra meg KELL!!! néznem. Egyszerűen zseniális.
Kicsit hosszúra sikerült… De azt hiszem, kimerítettem a "részletes" fogalmát... =)
__________________
"Kettőt fordítunk rajta, s eldobjuk a kulcsot... A többi néma sóhaj..."
Elisabeth Írta A Halál elindul lefele a Toronyból, Elisabeth fölfele, félúton találkoznak, és megcsókolják egymást. Ez a csók összefoglalja Elisabeth egész életét, mindent, tele érzelemmel, érezni, hogy boldogok, végre egymáséi lehetnek, közben párhuzamosan ezzel meg azt látod, vagy érzed legalábbis, hogy ez a csók, hiába az első, az utolsó is egyben. Mert a Halálnak az a dolga, hogy átsegítse az embereket a másik Világba. Ő csak az összekötő kapocs. És tudja, ha átsegíti a nőt, akit szeret, akiért annyit harcolt, azzal el is veszíti, hiszen a Halál a két Világ között létezik. Elisabeth-nek pedig ebben a létben nincs helye.
Én ezt a jelenetet valahogy a dalok szövegei miatt nem így értelmeztem. Végig azt akarja a Halál, hogy Elisabeth meghaljon, vele jöjjön, hogy "örökké úrnőm légy az éjben". Szóval én ebből úgy éreztem, hogy A holtak és álmodozók éjszakai világában él maga a Halál is. Hiszem mindig innen bukkan elő táncosaival. Hisz ő miért "örülni fogok neki", ha így láthatja Elisabeth-et, úgy pedig el kell engednie?
__________________
"Eljött az óra, új szabadság! Legyzni kételyt, félelmet, mételyt, magad, s mást! Eljött a perc, ami csak téged várt!"
Szerintem ahány ember, annyiféle értelmezés. Meg még nagyon sok minden mástól is függ, ki mit lát bele és mibe. Én kitartok az én értelmezésem mellett, hogy a Halál a két Világ között létezik, ahonnan beleláthat mindkét oldalba. Így, bár Elisabeth csak egy pillanatig volt az Övé, a Holtak Világában akkor láthatja, amikor csak akarja, és a szíve akkor is csak a nőé. Ez akár magyarázat is lehet az "örökké Úrnőm légy az Éjben" sorra, az "örülni fogok"-ra pedig csak azt tudnám mondani, hogy a Halál szereti Elisbeth-et. Mindennél jobban. És tudja, mennyire szenved a földi életétől, és Ő csak segíteni akat a nőnek. Megváltani a szenvedéstől. De nem akarom az Általad említett idézeteket magyarázgatni, mert a Te értelmezésed is megállja a helyét. És nem vagyunk egyformák. =)
__________________
"Kettőt fordítunk rajta, s eldobjuk a kulcsot... A többi néma sóhaj..."
