Én sem láttam még, de ha minden jól megy szeptemberben fogom látni! Sajna akivel néztem volna, meggondolta magát, s ha nem találok helyette valakit, gondolom el kell adnom a jegyet! Van ez oylan jó darab, h 1jegyet el tudjak adni? Eddig sok jót, de sok rosszat is hallottam róla! Engem is érdekelnének a vélemények innen is!

Én Szegeden a Szabadtéri Szinpadon láttam a Rudolfot a 2. szereposztással. Nekem nagyon tetszett, talán azért is, mert egy kétórás esőszünet után szerintem az összes szinész mindent beleadott és igazán kitettek magukért, hogy egy jó előadást adjanak le. Én is úgy hallottam, hogy a második szereposztás jobb, mint az első, és ezt nem is cáfolták meg, Zsuzsi és Árpi is nagyot alakított, mind szinészileg mind hangilag. Összehasonlítani majd én is csak szeptemberben fogom tudni, akkor nézem meg az első szereposztással.

Én azt hiszem, Rudolf téren eltérek a nagy átlagtól.
Engem nagyon magával ragadott.
Tény, hogy a díszletelemek kicsit modernek olykor a történelmi környezethez, azok a fémszerkezetek engem is taszítottak néha. De csak az elején. Aztán megszoktam, és nem rossz az úgy szerintem.
Zeneileg annyit tudok mondani érdemben, hogy nagyon imádom, de Wildhorn összeollózta a korábbi sikerdarabjaiból.
Akinek mondanak valamit a címek, konkrét pl. a Fejezze be, Uram! (Finish what you've started) az egy részen, a refrén előtt, hangról hangra a Draculából a Life after life, szintén a refrén előtti része a dalnak.
Vagy a Nem más, mint én, bár dallamilag nem, de felépítésre kiköpött Jekyll-es Ördögi tánc... De ez nem azt jelenti, hogy nem jó. Mert fülbemászóak ettől még nagyon is. SZERINTEM.
Aztán... A rendezés megint összeollózás. Keró érezhetően egy kicsit az Elisabeth-ből, egy kicsit a Mozart!-ból, egy kicsit a Rómeóból emelt át elemeket, megoldásokat. De ezt csak észreveszi az, aki a többit látta. Amúgy nem zavaró. Nekem legalábbis nem volt az. De, hogy cáfolgassam itt magamat jobbra-balra: az A Mester és a drót (The Master of the strings) c. dal színpadképileg, látványilag, kiköpött Mozart!-maszkabál. És még rémálom is mindkettő... =P
Vagy Larischnak van egy víziója Rudolf közelgő haláláról... Azt, bár ez tudatos volt, nem csak ötlethiány, meg az Elisabeth-ből a Sirató (Rudolf temetése), a díszlet, a jelenet, a jelmezek...

Színészileg mindenki nagyon ottvan egyébként, volt szerencsém mindkét szereposztáshoz már.
Az én kedvenc csapatom igazából egy kevert lenne.
Megpróbálom mindenkiről elmondani a személyes tapasztalataimat, előre is elnézést, ha valaki kedvencéről esetlegesen rosszat mondanék - nem minősítek, csak SAJÁT véleményt mondok... =)

Rudolf: Árpival láttam legelőször. Akkor még tetszett. Aztán jött Dolha, és nem tudtam eldönteni... Dolha szuper volt, abban már biztos voltam. Csak abban nem voltam biztos, hogy jól érzek-e bizonyos dolgokat Árpival kapcsolatban. Aztán mikor újra láttam Árpival, bebizonyosodtam, hogy csak jól éreztem én.
Nem szeretem Árpit a szerepben... Számomra Ő Rudolfból egy drogos (gyógyszerfüggő) idegbeteget csinál. Tény, hogy Rudolfnak elég zaklatott volt a lelke, de idegbeteg NEM volt, bár sok helyen olvasni lehet ilyeneket - ez súlyos tévedés. Fene tudja, lehet, Árpi pont egy ilyen könyvet fogott ki, mikor utűánanézett a karakternek. De a lényegen nem változtat, hogy nekem ez az értelmezés nem tetszik.
Dolha viszont érzelmes, szerelmes, szenved, elnyomott, közben kétségek közt leledzik, keresi a helyes utat - pont olyan, mint az igazi Rudolf is volt.
Így nálam ebben a szerepben Ő a befutó.

Vetsera Mária: Vágó Bernadett nagyon szép, nagyon szépen, hibátlanul énekel, kifogástalan hanggal - csak számomra hiányzik Belőle a szerephez kellő érzelem. Ez Zsuzsiban megvan, és Zsuzsi szerintem sokkal tisztább, ártatlanabb, vadócabb is, elvégre Mária ekkoriban 16 éves volt. Viszont prózában lehet, Betti az erősebb.

Larisch grófnő: ha választani kell, Janza Kata, de ha rajtam múlna, én összegyúrnám Őt meg Peller Annát.
Bizonyos dalokban, mint Csuda csinos ez a harc és Kétség és ábránd, Kata a jobb, de a második felvonásban a Csakis az lesz hős-ben Anna a jobb. Aki nem elfogult nagyon egyikükkel szemben sem, akárkit fog ki elsőnek, nem fogja megbánni.

Pfeiffer: egyik se rossz. De nekem Szilveszter az igazi (bár itt megint van egy nagy adag elfogultság), kicsit misztikus, kicsit titokzatos bábjátékos... Ezzel szemben Zolival kapcsolatban olyan érzésem volt, mint aki sok helyen nem tud mit kezdeni a szereppel, és próbálja ezt az űrt ellensúlyozni azzal, hogy inkább ugrál, táncol egyet, mert azt tud.

Taffee: hát nem tudom. Dzsoni látatlanban is tetszett már, mert tudtam, hogy Ő a gonosz figurája a történetnek. Zsolttól, bár nagy kedvenc Ő is, féltem, hogy nem lesz jó ebben a szerepkörben. De aztán kellemeset csalódtam. Dzsoni hozta a Tőle megszokott szuper színvonalat, de Zsolt egy picit többet adott számomra, mert zseniálisan gonosz és utálatos volt, és, míg Dzsoni csak szimplán hitelesen eljátszotta a szerepet, mert az a dolga, addig Zsolt élte a szerepet és látszott, hogy nagyon élvezi, hogy végre gonoszkodhat. =)

Stefánia: abszolút Lilla, de ez meg nálam megint nem meglepő. viszont, ha próbálok az érzelmektől elszakadni, akkor is azt kell, hogy mondjam, hogy Lilla az abszolút elitalálat. Verocska is nagyon jól csinálja, a szólójának a végét számomra jobban oldja meg, hogy felviszi a végét egy oktávval, de Ő lágyabb, nekem Ő kicsit olyan volt, mint aki beletörődik abba, hogy a férjének vannak más női is Rajta kívül, mikor Rudolf rosszul volt, kicsit, mintha aggódna is Érte... Így nekem annyira nem jött ki, miért is gyűlöli annyira Rudolf a feleségét.
Lillánál viszont igen, Ő kemény volt, kegyetlen, ellentmondást nem tűrő. Görcsösen harcolt a férjéért. Nem szerette, szerintem, az én értelmezésem szerint csak a trónra vágyott, meg eleve félt attól, hogy Rudolf tényleg elválik, és akkor már nem lesz köze a belga hercegnőnek a Habsburgokhoz. Máriával nagyon kegyetlen a közös jeleneteknél... Zseniálisan műveli ezt a szerepet.

Ferenc József: kétszer is kifogtam Németh Attilát, ha rajtam múlik, többször NEM vagyok hajandó újból Vele látni. Ebben nem jó. Prózája se jó, éneklés közben, mintha mekegne... Egyedül az orgánuma, ami miatt Ő lehetne a keménykezű apa... De nem... Nem tetszett...
Jantyik Csabára nem mondom, hogy jó, mert nem kedvencem, nagyon nem szeretem Őt. De ebben a szerepben tetszett, tisztességesen elszavalja a sorait, és az énekével sem volt baj többségében.

Azt hiszem, kiveséztem mindenkit, aki többes szereposztásban van...

Ami viszont nem tetszett: Pfeiffer úgy van beállítva, mint valami narrátor, közvetítő féleség. Csak vagy nem volt idő a szerep megírására, vagy a rendezés volt rossz... De szerintem nem jött ki a szerep tényleges jelentése és fontossága. Sokan mondják, vagyis eddig csak olyat hallottam, miszerint a bábos felesleges a darabban, semmi értelme. Szerintem nagyon is sokat szeretne Ő mondani, csak előbb említett két probléma közül az egyik nem hagyja, hogy ez igazán átjöjjön.
A másik dolog, hogy szerintem a bábos Larisch-sal lenne együtt a kommentátor. Hiszen Pfeiffer Rudolf politikai nézeteit képviseli, Larisch pedig a szerelmi életét támogatja. Rengeteget vannak együtt a színpadon, közös jelenetek, de a rendezés ehhez alkalmatlanra sikerült, érezhetően nem jön ki kettejük közös mivolta, holott ki kellene.
És végezetül a vége, ahogy meghalnak... Az oltári nagy baklövés szerintem. Nem akarom lelőni a poént azoknál, akik még nem látták, így részletekbe nem bonyolódok most bele, de a lényeg az, ha nem tudnám, hogyan haltak meg és hol, akkor nem tudom, hogy két lövés hangzik el, és hogy mindez Mayerlingben történik.

Ennyi... Megint hosszú lettem, bocsi...
És mégegyszer kihangsúlyozom: ez csak az én véleményem, nem kell vele egyetérteni, és befolyásolni sem akarok senkit. =)

ritana Írta

---

Nem szeretem Árpit a szerepben... Számomra Ő Rudolfból egy drogos (gyógyszerfüggő) idegbeteget csinál. Tény, hogy Rudolfnak elég zaklatott volt a lelke, de idegbeteg NEM volt, bár sok helyen olvasni lehet ilyeneket - ez súlyos tévedés.

Elisabeth,

nekem Árpi hihhetetlenül tetszett, bár én is mindig úgy tudtam, hogy Rudolf gyógyszerfüggő volt, sokat idegeskedett, és a törékeny kisfiúból egy cinikus és ideges ember lett. én ezt nagyon szeretem benne, mármint nekem kicsi koromtól kezdve nagy kedvencem, és sztem az emberek később csináltak belőle romantikus hősszerelmest.

én így tudom legalábbis. deee, szívesen veszek mindent ami Rudolffal, mármint a személlyel kapcsolatos, tehát ha tévedek és van hol utánanézni, tudsz adni könyv ésgyéb címeket? (: vagy mesélsz róla, vagy ilyesmi? tökjó, mindig téged talállak meg valami nyaggatnivalóval ((:

---

Erre én csak annyit mondok, hogy tény, Rudolf valóban nem hősszerelmes alkat volt, ez a megközelítés is taszít.
Nem mondom, hogy mintapolgár volt, mert voltak olyan dolgai, amik nekem is kicsit túlzólag hatnak, de nem volt Ő annyira cinikus és gyógyszerfüggő, mint ahogy a nálunk kapható könyvekből tudni lehet.
Tudod, volt egy családi barátunk anno, Bécsben élt. Mi meg Bécshez nem messze, osztrák határ mellett, sokat jártunk Hozzá, Neki voltak német nyelvű könyvei, én már akkor is Erzsébetmániás voltam, meg rengeteget jártunk a Burgban, meg többször Mayerlingben is, és ott is a rövid ismertetők a két véglet, a gyógyszerfüggő és a cinikus közé helyezik a természetét. Beteges volt, kicsit lázadó is, valóban kicsapongó volt olykor, de ki akart törni, vágyott valami olyasmire, amivel maradandót tudna alkotni, és kicsit jobbá tenni a világot.
És én Dolha játékában ezt éreztem kicsit visszaköszönni.
De ez csak személyes magánvélemény volt, én tiszteletben tartom azt is, ha valaki, mint ahogyan Te is, Árpit szereted jobban. Emberből vagyunk, nem vagyunk egyformák.

Hát engem inkább a hősszerelmes zavart...én is elég sokat olvastam Rudolfról és Máriáról (bár inkább Rudolfról...),és számomra igazából se Árpi se Attila megközelítése nem állt közel. Zsuzsival teljesen egyetértek,szerintem is szenvedélyesebb,mint Berni. Pfeiffer...az ő karakterét nagyon szeretem Szilivel is,meg Zolival is,és csak azt sajnáltam,hogy nincs több szerepe. Zsoltban pedig nagyot csalódtam pozitívan,mert eddig csak Rómeó-ban láttam,és abban nem igazán tetszett,viszont Taffee-ként nagyooon nagyoooon jó volt!!!!!!

Összességében nekem is tetszett a darab,csak az olyan számok idegesítettek kicsit,mint a "város ünnepel",meg a "csuda csinos ez a harc"...ez valahogy nem jött be.

Bocs:P Nekem ezek túl operettesek voltak...

Hali! ^^ Na szóval, én eddig kétszer láttam a darabot, Dolha, Betti és Peller Anna kivételével mindenkit megcsodálhattam már. Ezen kívül szintén "igazi-Rudolf" rajongó vagyok, ezért szeretnék mindenhez picit hozzászólni

Nekem tetszett az előadás. Igen, néhol ismerősek a dallamok, de attól még ugyanúgy imádom hallgatni a zenéjét, mióta megnéztem a színházban. Most, ahogy pl Elisabeth hozzászólását olvastam, visszagondoltam, a rendezés tényleg kicsit "összegyúrás", de engem ez különösebben nem zavart. Szerintem ebben a darabban a szereplőkre kell elsősorban koncentrálni, legalábbis én így élvezném leginkább.
Nekem Árpi nagyon tetszett Rudolf szerepében. Nekem nem tűnt idegbetegnek, szerintem nagyon jól játszotta a testileg-lelkileg megtört embert. Ezt a véleményemet erősítették meg a könyvek, amiket utána elolvastam.

Pfeifferről. Jól beszélek angolul, így megrendeltem és elolvastam a könyvet, amiből a musical készült /még valaki?/. Frederic Morton - A nervous splendor, Vienna 1888-1889. Ez egy fantasztikus könyv, mindenkinek ajánlom, mellesleg ^^
Johann Pfeiffer létező személy volt, bár nem bábos, hanem papagájai voltak, pl azok "jósoltak". Köze nem volt Rudolfhoz. Szerintem Larischhoz sem. Tulajdonképpen a könyv is a hiteles korrajz miatt említi őt a szerző, miket adott elő az utcán, illetve, hogy öngyilkos lett. Amit mindig megemlít vele kapcsolatban Morton az a dobozkáján lévő felirat: Life is serious but art is gay /az élet komoly, de a művészet vidám/. Szerintem Elisabeth, azért tűnik ilyen féligkésznek ez a szerep, mert nem tudtak neki mit írni.

ritana,
itt van, hogy én miket olvastam eddig, illetve, amikre még pályázom /könyvesbolt, stb/

Brigitte Hamann: Rudolf - a trónörökös és a lázadó /most olvasom másodszorra ^^/
Frederic Morton: A nervous splendor
Brigitte Hamann: Erzsébet királyné /nagyon szeretem ezt az írónőt, ebben a könyvben van egy fejezet Rudolf és Valéria címmel/
John T. Salvendy: Rudolf, egy lázadó Habsburg lélektani tükörben /most rendeltem meg, remélem jó lesz =)/
Bart István: A boldogtalan sorsú Rudolf trónörökös /még pályázom rá/
Keller Imre: A mayerlingi titok /szintén/

Remélem segítettem ^^

Na én is jövök, és elmondom a magamét:)

Teháááát. Igazából nagyon vegyes érzésekkel viseltetek ez iránt a darab iránt. Ha megkérdezik, szeretem -e, akkor első pillanatban rávágom, hogy Nem. De talán ez mégsem ilyen egyszerű...

Nos, premier táján láttam a darabot. Dolha - VágóB - Földes - Németh- Bereczki - Lilla - Janza. Akit kihagytam, attól 'schuldigung.
Nagyon szeretem Rudolf trónörököst, mint történelmi személyt, szóval talán sokat vártam tőle. Dolhával magával nagyon is meg voltam elégedve. Pedig Árpit szeretem az egyik legeslegjobban... Annyiszor láttam már Árpit, hogy látatlanban is pontosan tudtam, hogy ő mit hogyan csinálna, akaratlanul is Dolha mellé vetítettem. Rossz tulajdonság, lehet. De viszont be kell vallanom, lehet, hogy Árpi mégsem való RUdolfnak. Rajta valahogy nagyon ottragadt Mozart... Tehát az a pattogós, ugrálós figura. Ami végülis nem is baj, mert biztos ez is benne volt Rudolfban, de viszont Dolhában meg alapban van valami ˝nemes˝, valami tartás, ami Árpiban nincs meg. Szóval, Rudolffal maximálisan meg voltam elégedve.
Mária... Háááát... Nekem Mária únszimpatikus figura lett. Egy vihogós, idétlen csitri. Tény, lehet, hogy az is volt, 16 évesen, de ennek inkább bájosnak kéne lennie, vagy nem is tudom. De itt határozottan idétlennek mutatott. Lehet, ha Zsuzsival látom, akkor ez így is nyilvánul meg. Zsuzsi szerintem az ideális Vetsera. Bernadett nem volt az... Legalábbis számomra. Én elismerem Bernadett hangját, de nem szimpatikus. Nem tudom miért...
Németh Attilán nevettem egy jót az elején mikor bejött. De aztán.. Hát szerintem apának nagyon is megfelelő.
Janza Kata fantasztikus volt a szerepében, Földes, és Lilla is. Mindegyikük kiválóan formálta meg a karakterét.

A dalok... Nos, 2vagy max 3 olyan volt benne, ami fülbemászóbb volt, a többi.. nos felejthető. pedig jó volt a zenéje, és.. hát nem tudom. alapban hamar megjegyzem a dalokat, a dallamvilágot, ezért is volt furcsa, hogy most nem...
Kiemelném a Mester és a drótot - Az félelmetes volt ötletileg, rendezésileg, koreográfiailag, és nem utolsó sorban hangzásilag is.
És a Holnap hídját. És nem azért, mert azt a dalt már ismertem...
Gyönyörű volt a szövege, A rendezési megoldás, a dallam.. És nem utolsó sorban ahogy Dolhai Attila csillogó szemmel, mérhetetlen áhítattal énekli... Bravúr dal volt benne, a legjobban tetszett az előadásban.
A díszlet.. Nos az is szép volt - amíg benn ültem a színházban, és megvolt a varázslat. Ahogy fölémmagasodik az a gyönyörű, megdöbbentő látvány. De amint kijöttem, már ki is aludt a dicsfénye, pedig általában még hónapokkal később is sziporkázik a látvány a fejemben...

A vége már nagyon nem tetszett. Egy darabig csak húúúzták az előadást, aztán hirtelen a vége elkezd rohanni. Mintha eszükbe jutna, hogy hopp, még ezt is bele kell rendezni, még ezt is...
Na és a legvége.. A LEGNAGYOBB csalódás... Egyik pillanatban még a bálon vannak, aztán hopp, szorongatnak egy pisztolyt, nevetgélnek fölötte... És puff. Értem, mit akart a rendező ezzel, ne vádoljatok hát.. Csak vagy nem sikerült visszaadni, vagy nem tudom mi történt. DE nekem ebben nem volt semmi megrázó, megdöbbentő... Főleg, ahogy ˝meghaltak˝. Tudom, azon az emelvényen nem hülyéskedik az ember, mert balesetveszélyes, de akkor ne azon csinálják meg. Nekem abban nem volt semmi megható, hogy pl. eldördül a lövés, és ahelyett, hogy összecsuklanának élettelenül, Vetsera Mária csukott szemmel kitapogatja a helyet, hogy hova feküdjön.. Aztán szépen lefekszik. Ennyi erővel meg is ágyazhatott volna...:( Nagyon nem volt élethű...:(

A végén pedig - hiányzott a katarzis. Persze, felállva tapsoltam, ünnepeltem a darabot, hogy még egy darabunk született, és néhány színész nagyon is megérdemelte... De nincs katarzis. Ezt nagyon hiányoltam. A Színházban ezt szeretem a legjobban...

Hát, nagyjából ennyi. Nagyon megnéznék egy másik szereposztást mondjuk. És bocsánat, senkit nem akartam bántani, hogy tetszik neki... Tudom, bennem lehet a hiba. De higyjétek el, ez nem öröm. Nagy csalódás.:(

Abban reménykedem, hogy talán ez azért volt így, mert még nagyon az eleje volt a játszásnak. Remélem, legközelebb jobb élmébyekkel jövök haza róla...
      

 

Elisabeth, én sem tudtam előtte, hogy Pfeiffer létezett, ezt mind csak azért írtam le, mert gondoltam érdekesség, meg egy lehetséges magyarázat arra, miért olyan amilyen az a karakter. ^^

Hú, közben elkezdtem Keller Imre könyvét, van benne néhány érdekes dolog, pl "Erzsébet nagyon elkényeztette a fiát".. regénynek nem rossz, jól van megírva, meg minden.. =)

sajnálom, kisvodor, hogy neked nem tetszett a darab. ízlések és pofonok =)
nekem azért a katarzis az megvolt. ^^