Mozart!

Cassandra · A fórum tagja

Mozart!

dodi · A fórum tagja

Nekem is ez a kedvencem, mind2 szereposztással nagyon szeretem...
A 150.-ről én úgy olvastam valahol, novemberben turnézni mennek vele, ugyh teljesen logikus lenne,h előtte itthon lesz a 150. És állitólag 19.-re teljes első szereposztás van kiirva...

Cassandra · A fórum tagja

KÖszi, közben már olvastam Dolhai Atti topikjában, hogy ti is így tudjátok, hát ennek nagyon örülök! Annak lehet valami oka, hogy aznap 18-kor kezdődik az előadás (így szabit kell kivennem, különben nem érnék fel...)

Vercsy · Aktív fórumozó

Azt nem tudja valaki, hogy 17-én melyik szereposztás lesz? Nekem arra a napra van jegyem.

Anga · A fórum tagja

Valószínűleg Mázs lesz 17.én, mert a 18.-ai az bérletes előadás és általában első szereposztással megy, a 19.-ei pedig a 150. és szintén első szereposztásos!

Vercsy · Aktív fórumozó

Köszi az infot!

dodi · A fórum tagja

hát sztem a bérletes lesz mázs-os és 17.e dolhais :D de majd kiderül. tavaly volt olyan bérlet amelyikben végig 2. szereposztás volt, ugyh nem kizárt...

Vercsy · Aktív fórumozó

Én tavaly már láttam Árpival, azért örültem volna ha most Attila lenne, de végülis mindkettő jó!

dodi · A fórum tagja

én mióta Árpival akarom megnézni, mindig Attilát fogom ki...

Anga · A fórum tagja

Sorry!Lehet, hogy tévedtem, és nincs igazam!Majd kiderül!Én Dolhával szeretném még látni, de biztos Árpit fogom ki!

dodi · A fórum tagja

hát igen, ez azért vicces, mindenki mást fog ki mint akit szeretne...
én se tudom a szereposztást de ált. nem szokták egymást követő napokon ugyanazokat szerepeltetni

-- Edited by dodi at 16:35, 2006-08-13

kisvodor · Moderátor

Sziasztok!

Nagyon szeretem a Mozart!-ot! A legelsők között volt, amit láttam. És itt ˝szúrtam˝ki magamnak Árpit is:)

Nekem szerencsére nem voltak szereposztás problémáim soha, valahoigy mindig szerencsésen jött ki a lépés! Először még Ottóval láttam, 4x Dolhával, és a többi szerencsére mind Árpis volt:) Pedig több, mint 30x biztos láttam:)

Jó, Dolha is nagyon jó ebben a szerepben, de Árpira annyira illik, annyira nekivaló..!:)

Elisabeth · Moderátor

Én még '99-2000 környékén egy véletlen folytán láttam Bécsben... Akkor még élt ott valami "család barátja" néven emlegett néni, Hozzá mentünk látogatóba, és mondta, hogy megy most valami új zenés darab a Theater an der Wien-ben, vett nekünk is jegyet rá... Akkor nagyon tetszett, nagyon imádtam... A német CD-be azóta is szerelmes vagyok és milliószor hallgatom...
Aztán tökre megörültem 3 éve, mikor megtudtam, hogy Magyarországra hozzák... Nem is tudtam, semmi kósza pletykát nem hallottam, ottvoltam a 2003. január 17-ei utolsónak mondott Elisabeth-en, ami után egy kisebb gála is volt, ott jelentették be, hogy jön a darab...
Aztán megnéztem, én még láttam mindkét szereposztással a régiek közül, és újfent arra jöttem rá, hogy igen, ez még mindig egy zseniális darab...
Árpival egyszer láttam, az nekem ennél a darabnál elég is volt... Bocsánat azoktól, akik Őt szeretik, de Wolfgangként nekem nem jött be... Ottót nagyon imádtam, az igazi viszont Dolha. Hogy a többi szereplőről ne is tegyek említést - nagyon ütős csapat, egy nagyon ütős darabban. =)

-- Edited by Elisabeth at 17:04, 2006-08-15

Vercsy · Aktív fórumozó

Nem lehetett rossz Bécsben látni a Mozartot! Melyik tetszik jobban, a német vagy a magyar verzió? Én itthon még csak Árpival láttam, így nem tudom,milyen lehet az első szereposztással. Októberre van jegyem, hátha most szerencsém lesz, és az első szereposztást fogom ki.

Elisabeth · Moderátor

Én ehhez eleve úgy állok hozzá, hogy nekem a bécsi (és német) színjátszással kapcsolatban kicsit taszít az, hogy nagyon sokat adnak a tökéletesseégre. De ezt olyan értelemben képzeld el, hogy az Elisabeth-et konkrétan hármszor láttam Bécsben, és a második és a harmadik olyan volt számomra, mintha felvételről nézném azt, amit legelőször láttam. Ez olyan szempontból jó, hogy kint nincs az, hogy akárkit felküldenek a színpadra, itt tényleg tudni kell teljesíteni. De ezzel egy kicsit talán monotonná válik az egész és érződik, hogy nem feltétlenül viszik bele a színészek a saját jellemüket, mert az már nem fér bele a rendező elképzeléseibe.
Jó, a Mozart!-nál ezt akkor nem éreztem ennyire erősen, mert az egy egyszeri alkalom volt, hogy láttam, de ennyi, semmi több.
Csak akkor is picit éreztem, hogy a hazai színjátszás családiasabb légkörben működik, vagy valami hasonló, meg aztán egy jó két éve kaptam egy agyonmásolt, pocsék minőségű VHS-t a kinti Mozart!-ról, és ugyanazt éreztem, mint az Elisabeth-mél is... Mintha azt az előadást nézném vissza videóról, amit anno láttam élőben is.
Pedig nem az volt, mert én a bécsit láttam, a felvétel meg az eredeti hamburgi produkció volt, noha a rendezés meg a díszlet, jelmez egy az egyben ugyanaz, de voltak pici szreposztásbeli eltérések. De mégis.
És már csak ezért is én a magyar verziót jobban szeretem. Sokkal embercentrikusabb az egész.
Meg aztán a mi díszleteink, jemezeink szerintem jobban sikerültek, Keró nagyon tökéletesen színpadra álmodta, és végül, de nem utolsó sorban, a művészeink is jobbak, mint kint voltak. Próbálom ezt elfogultság nélkül mondani.
Nagyon tisztességesen és hibátlanul énekelte el mindenki ott is a maga dalát, de a mieink... Nem tudom, valahogy más...
Bár lehet, ezt is csak a már említett profizmus miatt érzem így.
Mert konkrét példának tudom felhozni Lillát, hiszen mikor Bécsben néztük, akkor ott is már Ő volt a bárónő. Akkor csak szimplán gyönyörűen énekelt, meg eljátszotta a szerepet. De nem éreztem a játékában, hangjában azt a pluszt, ami a saját egyénisége, ami tényleg Ő, és amit belevisz a szerepbe, mert ott nem hagyták, az már nem fér bele az ottani elvárásokba, hiszen, ha többen játszanak egy szerepet, és mindenki belevinné a maga egyediségét, akkor már nem lenne teljesen egyforma a karakter megformálása. Márpedig ott ez nem működhet másképp. Legalábbis én ezt érzem. Nem látok bele, lehet, nincs is igazam ám.
Pedig szerintem egy színész akkor tesz valamit jól, ha beleviszi a saját érzelmeit, felfogását.
Na hát ez most jó hosszúra sikeredett..... =P

Vercsy, kérdésedre a válaszom: a magyar verzió a jobb - szerintem. =)

Vercsy · Aktív fórumozó

Elisabeth, köszönöm szépen a beszámolót! Nekem még nincs viszonyítási alapom, mert Magyarországon kivül még nem láttam musicalt, így el sem tudom képzelni, hogy pl németül,hogy hangzik. Nekem mindenesetre a magyar verzió nagyon tetszik, szerintem a magyar szinészek/énekesek világviszonylatban is nagyon tehetségesek.

Anga · A fórum tagja

Soha nem fogom elfelejteni azt a napot mikor a Mozartot előszőr láttam!Ugyanis az volt musical rajongásom hajnala!

Nem voltak túl nagy elvárásaim, és nem tudtam kit is várjak a színpadra, mert se Dolhát se Árpit nem ismertem!Dolhával láttam és akkora hatással volt rám, hogy két nap múlva már az egész CD-t oda vissza fújtam és csak egy dolog mozgatott, hogy mégtöbbet kapjak ebből a kis csodaországból.Hálás vagyok a véletlennek, és a Mozart! első szereposztásának és magának a műnek, hogy Dorothy lehettem!Nah jó...biztos uncsi...befejezem!

kisvodor · Moderátor

Elisabeth, teljesen igazat adok neked Bécs és Budapest színjátszása közt. Én felvételről láttam az Elisabethet, és gyönyörű volt, megkapó és fantasztikus... igaz, h itt nálunk kicsit ˝kopottabb˝a dolog, de sokkal közelebbnek érzemmagam az ithhoniakat. Tudom, h nem kokrétan az Elisabethről van szó... Csak ha már előjött ez a téma:)

Bár bevallom, hogy Mozartot még nem láttam, csak magyarul:)

Yochlol · Újonc

Én először Árpival láttam a Mozart!-ot és azóta raongok a Mozartért... teljesen ráöntötték azt a darabot, szinte már én is éreztem a fájdalmat amit mnaga Mozart érezhetett...
De persze a másik szereposztás is odavág... :)

kisvodor · Moderátor

Ezt nem csodálom. Én mikor Árpival látom, szenvedek vele együt.. Leírhatatlan amit az az ember el tud játszani... És elképesztő, h az egyik pillanatban még bohó gyermek, a másikban meg mintha ezer év fájdalma megtörte volna...
Ugyanúgy el tudja játszani a 15 éves lázadó kölyköt, a 30 éves fiatalembert meg a bölcs 100évest is el tudná... Annyira jó volt!!!!
Akkora szeme van... Meg a szája!... Mindig lefittyedt az egyik fele, ha csodálkozott, ez már lassan a védjegye lehetne...
A legtökéletesebbre ezt akkor fejleszti, mikor a bárónő mondja, h ˝Harc az élet...˝ Elnézett a távolba, szeme hatalmasra nyilt, száját csodálkozva eltátotta, a szájasarka legörbült...
Hát fantasztikus. Meg amikor megőrült, hát akkor a szája is habzott szinte! És az a csapadékmennyiség amit leadott... Lecsókolta Ágotát, aztán elfordult, hogy letörölje a saját (!!!) nyálát - meg verejtékét:) Kicsit izzadós fajta. Meg az az arcmimika amit le tud vágni... Hát félelmetes.
Ő ilyenkor este 7-10ig tényleg Mozart maga!!! Ő MAGA MOZART. Dolhánál ezt például hiányolom. Mert Dolha az egy PISZOK JÓ SZÍNÉSZ-énekes, de nem Mozart. Mozartot külsőre is pont ilyennek képzelem. Ilyen kis alacsony, nem kifejezetten széparcú, csak valami belső kisugárzástól SZÉP, nagyszájú, hiperaktív embernek. Aki mégis tud elvont lenni...
És Árpi miatt kapott mozart testet előttem:)
Mi Mozart a töbieknek? Egy kép. Egy rezzenéstelen, élettelen, festett arc, és néhány kottapapír.
De nekünk ugye már nem az:) Nekem Mozart egy élő ember, egy makacs, rebellis, vakmerő, szemtelen ember, akiben ugyanúgy benne van a halhatatlan gyermek, a zseni, mint a hús-vér ember, a felnőtt férfi. Egy kócos szőke hajú, örökké küzdő valaki, aki sose adta fel, és aki nélkülözve, elhagyottan halt meg. Nagyon fiatalon. És ezenkívül Mozart DALLAM is a számomra, ő volt a halhatatlan dallam. A hangjegyek zenélni kezdenek, megértem, miért épp az a hangjegy került oda, kihallom az érzéseit, félelmeit belőle.
És ebben nagyon sokat segített ez a darab...

Na bocs a kisregényért, nem áradozom tovább:)